Miközben lassan beköszönt a tavasz, én még mindig a múlt heti teljesítménytúra varázsában élek, és nem fér a fejembe, hogyan lehetséges, hogy akkor még hóesésben küzdöttünk az elemekkel a Bükkben, pár napon belül pedig már 10 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála. Úgyhogy ezzel a poszttal emléket is állítanék az idei télnek (ami szemben a tavalyival szerencsére nem csak egy napra esett), és részemről jöhet is a tavasz!  

A kirándulás apropója nem volt más, mint a Zöld Sportok Clubja által szervezett bükki TTT, azaz Téli Teljesítmény Túra. A közvetlen környezetem már az elején sem értette a lelkesedésemet, a túrázás önmagában is teljesítmény, pláne ha hó van, minek még szintidővel is stresszelni magunkat. A dátum közeledtével egyébként kezdtem egyetérteni, de akkor már mindegy volt, én akartam, mostmár ne visszakozzam, megyünk, befizetünk, teljesítünk.

A kiindulási helyszín Bükkszentkereszt volt, a táv valamivel kevesebb, mint 15 km. A hőmérséklet mínuszban, a hó 20 cm. A lelkesedésünk határtalan.

1. Az öltözködés

Ha teljesítménytúrára adod a fejed, és komolyan gondolod, hogy legyen is benne teljesítmény, nem pedig csak holmi romantikus andalgás, akkor ne öltözz túl. Mert úgyis meleged lesz. Még akkor is, ha mínuszok vannak. És akkor nem fogsz úgy járni, mint mi, akik Michelin babának tűntünk az egy-szál-póló-futónaci kombót viselő gyakorlottabb túratársaink mellett. Ha mégis hasonló helyzetbe kerülsz, ne érzed magad feszélyezve. Állj félre az útjukból, köszönj, mosolyogj, mintha csak véletlenül épp erre sétálnál! Milyen teljesítménytúra? Itt?

 2. Az étkezés

Nyilvánvalóan a túrázás legjobb része, amikor magunkhoz vehetjük a szendvicseket, aki mást mond, hazudik, az egyetlen kérdés, hogy mi az a kritikus km, ami után már nem ciki előhalászni a táskából. Ez amolyan hobbit-effektus, tudjátok A gyűrű szövetségében Pippin és Trufa már az indulás pillanatában azon aggódnak, hogy mi lesz a második reggelivel, és teljesen megrökönyödnek, hogy a Vándor lehet, hogy még sosem hallott második reggeliről! A teljesítménytúra kapcsán már előre felmerült bennem a kérdés, hogy illik-e egy ilyen eseményen szendvicset majszolni, nos, amikor futva hagytak le minket tíz fős társaságok, akkor már éreztem, hogy nem, de persze aztán ez mégsem tántorított el minket, tudod: állj félre, köszönj, mosolyogj, mintha csak véletlenül épp erre sétálnál, milyen teljesítménytúra?

3. A vásárlás

Nyilván ha az ember ilyen jeles eseményre adja a fejét, mint egy TTT, akkor az egyből jó indok arra, hogy egy-két hasznos dolgot beszerezzen hozzá. A céltalan l'art pour l'art shoppingnál csak a megidealizált, dehát erre-most-tényleg-szükség-van shopping a jobb! Ilyen hasznos dolog például a teleszkópos túrabot, mert ha kell, megfelelő hosszúságra kinyitod és használod (egy zárójel erejéig az iróniát félretéve: a csúszós, havas úton tényleg jól jött), ha pedig nem kell, összetolod, és cipeled. Roppant praktikus, mert csak az első fél km-en csuklott össze folyton, miután pedig végre sikerült beállítani, a maradék 14,5 km-en át inkább nem kockáztattunk, és nem toltuk össze.

Ennél nélkülözhetetlenebb kellék már csak a nyakba akasztható térképtartó a gondosan belehelyezett térképpel. Igazán hasznos, mert tájékozódásra ugyan úgyis a mobiltelefont és a fejlettebbnél fejlettebb applikációk egyikét fogjuk használni, viszont nagyon professzionális látványt nyújt, kabát alá helyezve pedig igazán jó hőszigetelést biztosít!

 4. A toll

A TTT legmókásabb része az volt, hogy kaptunk egy kis lapot, ahol minden állomást jelöltek, és minden állomáshoz tartozott egy kérdés. Például: melyik irányba teker a biciklis a kerékpárutat jelző piktogramon? Hány km-re található egy neves túracélpont? Továbbá erre a lapra vezették fel az indulásunk időpontját, valamint a beérkezésünkét is. Úgyhogy a tollat tényleg nem érdemes otthon hagyni, kár lenne ezzel a diszkvalifikációt kockáztatni. 

+1. Az élmény

Bármennyire is teljesíteni szeretnénk, érdemes minél többet nézelődni, megállni, és hallgatni a csendet. A téli, havas erdőhöz nincs fogható! Az útvonal: Bükkszentkereszt - Hollóstető - Bodzás - rét - Lófő - tisztás - IV. Béla emlékmű - Bükkszentkereszt. Tempósan, nem rohanva 3,5 óra. Nincsenek nagy szintkülönbségek, nagyrészt bicikliút, egy könnyed is túra, úgyhogy lehet vinni nagyit, gyerkőcöt, kiskutyát. Mondjuk erről →    a menő kitűzőről már lemaradtál (hacsak nem voltál ott), de lesz még számos TT az évben, csak ajánlani tudom!