Azt, hogy miért jó futni, már számtalan helyen megírták, nálam sokkal tapasztaltabbak és hozzáértőbbek. Talán azt is, hogy félmaratont futni miért jó. De túl életem első, egyben lefutott 21 097,5 méterén, amit a hétvégén, a 32. Telekom Vivicittá Városvédő Futáson teljesítettem, úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból ezt a rengeteg élményt, ami magával a versennyel és az azt megelőző közel 3 hónapos felkészüléssel járt. Ráadásul egy Örökmozgó nevű blogot mi mással is stílusos indítani, mint a mozgással magával? Hát akkor lássuk, miért fuss félmaratont? 

1. Mert rengeteg, de tényleg rengeteg boldogsághormont szabadít fel!

Elcsépelt dolog, hogy futni jó, mert endorfin és boldogság, de amennyire elcsépelt, annyira igaz. És minél nagyobb távot győzünk le, annál több szabadul fel belőle, és annál tovább kitart a hatása. Még csak be sem kell érni hozzá, elég ha meglátod a 20. km-t jelző táblát és onnan kezdve nem is a lábad meg az izmaid visznek be a célba, hanem valami úton-módon berepülsz (legalábbis úgy érzed... a fényképeket visszanézve csalódottan konstatáltam, hogy nem csak hogy nem repültem, de meglehetősen elcsigázott ábrázatom volt). De beérni és végre lefutni semmihez sem fogható érzés, feküdtem utána a fűben, nyakamban lógott az érem, fájt a lábam, fájt mindenem, de máris azon járt az eszem, hogy úristen, mennyire jó volt, mikor lesz a következő?

2. Mert rájössz, hogy nem vagy egyedül!

A futás alapvetően egy magányos sport. Persze, vannak különböző futóklubok, barátok, ismerősök, akikkel lehet járni futni és gyakran sokkal motiválóbb is társaságban edzeni. De szemben egy kosárlabda-csapattal, ahol egymásnak passzolgatják a labdát vagy a páros kajakkal, ahol kettő ember együttes és tökéletesen összehangolt mozgása viszi azt a hajót előre, a futás során mindig csak a saját két lábad az, ami végigvisz az úton. Akárhányan is futnak melletted, veled, elindulni és a célba beérni is neked kell. Legyőzni elsősorban önmagadat kell.

És ha az ember nem a Margitszigeten fut minden alkalommal, akkor egy átlagos edzés során nem találkozik túl sok futóval. Ezzel szemben vasárnap vagy 8000 sorstársammal együtt álltam a rajtnál a Városligetben! 8000 ember, akit ugyanúgy hajt valami, akik ugyanúgy felkeltek reggel korán, hogy ideérjenek és akik ugyanúgy erre a távra készültek már valószínűleg hetek óta. Hihetetlen érzés volt! 

3. Visszatér a hited az emberiségbe!

Amit a rohanós hétköznapokon, miközben lökdösnek minket a metróra fel, vagy le, könnyű néha elveszíteni. De egy ilyen futóversenyen mindenki azért van ott, hogy segítsen. A szurkolók mind a 21 km-en sorban álltak, drukkoltak, pacsiztak velünk. Az iramfutók nem elég, hogy végig szuper (és egyenletes) tempót diktáltak, de folyamatosan poénkodtak és sztorizgattak, ami nagyon sokat segít egy-egy mélypontnál. A futótársakról nem is beszélve, akik ismeretlenül is biztattak, drukkoltak, hogy meg tudom csinálni, mert a hátamon ott virított, hogy ez az első félmaratonom! Ismételten is köszönöm nekik a biztatást! Rengeteg energiát ad az egésznek a hangulata, ami nem csak a verseny ideje alatt, hanem utána is kitart!

4. Mert többszörösen is kilépsz a komfortzónádból!

Manapság mindig csak ezt halljuk, és jó hír, hogy nem kell itthon mindent feladva önkéntesnek menni Afrikába, hogy ki tudj lépni a saját komfortzónádból. Engem nem csak ez a 21 km segített hozzá, hanem a felkészülés is. Ha nincs ez a cél, nem hiszem, hogy hajlandó lettem volna korán kelni azért, hogy lefussak egy 10 km-t még gyorsan, az első egyetemi órám előtt. Vagy amíg rossz idő volt és hideg, minden héten kétszer elzarándokolni a közeli edzőterembe és ráállni a futópadra, hogy teljesítsem az aznapra előírt adagot. És bár gyakran egy porcikám sem vágyott a futásra, utána mégis tök jó érzés volt, hogy megcsináltam. Az, hogy a 21 km miért kilépés a komfortzónából, talán magyaráznom sem kell... egyáltalán van olyan ember ezen a bolygón, akinek a 21 km komfortzóna? Egyáltalán normális az, aki ennyit fut? Akárhogy is, ahogy az egyik futó pólója szellemesen megfogalmazta: aki félmaratont fut, az csak félig őrült! Hát ilyen értelemben nagyon jó - akár csak félig is - őrültnek lenni! :)

5. Mert kapsz egy menő befutócsomagot!

Mondjuk az ajándék csokik nagyját körülbelül a beérkezés utáni fél órában el fogod tüntetni, azért jó érzés, hogy várnak egy kis csomaggal! A rajtszám-átvételnél kapott csomagról nem is beszélve, amiben kaptunk egy nemzetközi futós eseményeket összefoglaló magazint, szóval lehet tervezni és álmodozni, hogy hol futja az ember a következő félmaratont... vagy akár maratont, mert mellékeltek egy maratoni edzéstervet tartalmazó kiadványt is. A legőrültebb dolog, hogy még járni sem tudsz, olyan izomlázad van a félmaratontól, de máris elkezdesz kacérkodni a duplájával. Mit teszel az emberi józansággal, endorfin?

6. És persze kapsz egy gyönyörű érmet!

Amin nem csak a félmaraton felirat ékeskedik nagy betűkkel, de a hátuljára secperc alatt rágravírozzák a neved és a befutó idődet! Garantáltan nem akarod majd egy darabig levenni! ;)

Persze ezekhez az élményekhez nem kell egyből félmaraton. Ha még sosem futottál igazán, 5 km után is ezt fogod érezni, ha az 5 km már simán megy, akkor a 10 km lesz az igazi csoda! A lényeg, hogy senkinek ne akarjon az ember megfelelni, futni menő, aki mást mond, az hazudik! :)